Miújságíró

Újra élek!!! Újra írok!!! Újra repülök!!!

merülés

A férfi, akivel a minap vacsoráztunk egy egri étteremben, tizenöt évvel ezelőtt ment ki Finnországba. Fehér gyöngyfogú, szép szőke asszony ült mellette. A gyerekekre az itteni nagyszülők vigyáztak. Szabadságuk van, még egy napig, mondta az asszony - másnap este indult vissza a gépük. Nem siettek haza, komótosra fogták a társalgást, s a vacsorát is. Reggel majd a nagyi készít a fiúknak reggelit, ők meg alhatnak, amíg jólesik.
- Mi újság - kérdezte a férfitól a szemben ülő barátja, akivel húsz éve egyetemi évfolyamtársak voltak itthon -, mit csinálsz mostanában?
- Álláshirdetéseket olvasgatok, pályázatokat írok, interjúkra járok. Meg búvárkodom.
- A tengerben? - néztem rá megütközve. Nem tudtam elképzelni, mit lehet csinálni a sötét, metszően hideg északi vizekben.
- Ott csak ritkán - felelte ő. - Mivel Finnországban nincsenek természetes barlangok, leginkább bányákban merülök.
Ezután hosszasan faggattam a barlangi búvárkodás mibenlétéről. Sztorikat is mesélt, hogy az egyik gyerek születése előtt nem sokkal merülni indult. Előtte azért felhívta a feleségét: minden rendben, nem szül még? Aztán lemerült, messze, száznegyven méterrel a föld alá. Említette, hogy Budán is van egy barlang, ahol többször járt már, ezt azonban a legfőbb érdekeltek közti konfliktus miatt lezárták, azóta senki se be, se ki.
- Politika - jegyezte meg a felesége, s mosolygott. Ezt furcsálltam: a magyarok sosem mosolyognak, ha ezt a szót kiejti valaki a száján.
- Nem, ez nem politika, ez Magyarország - vetettem oda kissé keserűen, de vigyáztam, hogy humornak hasson. Már amennyiben ez lehetséges.
- Régebben hetente mentem búvárkodni - folytatta a férfi. - Mióta munkanélküli vagyok, kétszer-háromszor is eljárok egy héten. Pihenek otthon, malmozgatok - s hogy illusztrálja, a hüvelykujjait egymás körül tekergette összekulcsolt kezén. Megütődve néztem rá. Ez az ember nem volt stresszben, nem volt kétségbeesve, nem volt zavarban, nem járta át a tekintetét és a mozdulatait a szégyen, nem sütötte le a szemét, nem suttogott. Úgy ejtette ki ezeket a szavakat a száján, mintha egy kiló kenyeret kérne a boltban.
- Januárban Svédországba megyek, ott folytatom a merülést - mosolygott maga elé. Csak néztem, egyre jobban elhűlve. Ez az ember egy csődbe ment cégből kipottyant munkanélküli - figyelmeztettem magamat. Gyerekei vannak, szociális juttatásból él. S tele van tervekkel, energiával. Néhány perccel később már lakókocsibérlést említett, mert azzal régóta nyúzzák a gyerekek. Milyen nagy kaland lesz kipróbálni a tavasszal!
- Norvégiában kéne egy nagy kört tenni, végig a parton - nézett a szőke, gyöngyfogú asszonyra, s az kedvesen, bólogatva mosolygott vissza rá. Megegyeztek.
- Időm van bőven - folytatta -, ha akarnék, két és fél évig malmozhatnék otthon. Ennyi ideig vagyok jogosult az ellátásra. Addig meg el tudok menni merülni hetente kétszer-háromszor is.
Nem, a segély szót nem ejtette ki a száján, ebben egészen biztos vagyok. Meg abban is, hogy a magyarországi munkanélküliek egészen másban merülnek, mint ő, s sokkal mélyebbre.

álvaklárma

 

Fölkel, fogat mos, öltözik, fésülködik. Nem eszik, nem iszik.

Odaérve sorszámot kap, leül és vár. Éhes, szomjas, korog, szédül. Nem eszik, nem iszik. Vár. Éhgyomor mardos, mégsem eszik, mégsem iszik. Hólyag feszül. Nem megy el, vár. A sorára. Nővér kijön, ajtót mutat.

- Oda menjen.

Oda megy. Vetkőzni kezd. Nem szólítják. Leül. Vár. Fázik, visszaveszi a pulóvert. Más van bent még. Nővér hangos. Nagyothalló bácsi van bent.

- Idefekszik, lábaittvan. Levegőtvesz, benntartja. Nemlélegzik, nemlélegzik, nemlélegzik, nemlélegzik. Lélegezhet! Oldalt fordul, levegőtvesz, benntartja. Nemlélegzik, nemlélegzik, nemlélegzik, nemlélegzik. Lélegezhet!

Vár. Mindent hall. Veseciszta. Urológus. Azt is hallja.

- Szegény bácsi!

Éhes, szomjas, korog, szédül. Nővér kopog.

- Derékig - s ő levetkőzik. Éhes, szomjas, hólyag feszül. Főorvos jön. Pogácsával. Félholdat harap belőle.

- Kutyafutta - néz oldalról.

- Önnek még mindig jobb dolga van, mint nekem. Én éhgyomorra vagyok - beteg szólal.

- Én meg itt zabálok maga előtt - így a főor.

Zselét rányom, panaszt kérdez. Hasizmot dicsér.

- Levegőt vesz, benn tartja.

Levegőt vesz. bent tartja.

- Lélegezhet!

Lélegzik. Főor fejet csóvál, zselét rányom, újra kérdez. Nővérre néz:

- Maga mit lát? - nővér mottyan, nyomtat, gépel.

- Sebész nézze, majd eldönti - így a főor, és a félhold pogácsához visszatérve mereng délbe. Lelet kézbe, ruha testre, emberforma.

Mosdó, végre. Pisil, pisil, pisil, pisil.

Büfében kér vizet, s ételt.

Háziorvos: beutaló. Kórház lesz ez.

- Jobb a pontot odatenni. A végére.

Teszi máris. Lakás, táska, pakol, pakol. Pizsama, papucs, pipere, pénz, póló. Zokni, fésű, könyv (Parti Nagy, kettőt is rak). De nehéz lett.

Villamos, metró, Nagyvárad tér. Sebészet. Betegfelvétel. Ambulancia. Vár. Vár. Vár. Éhgyomor. Orvos elment. Víz kell, iszik. Kis kalácsom, előveszem, én nem bánom, s fal néhány falatnyi falást. Nővér:

- Jöjjön! Tűrje föl, szorítsa - fiola egy, fiola kettő, fiola három, fiola négy, fiola öt.

- Nem is maradt bennem - viccel.

- Mostantól  Nemiszik, Nemeszik - nővér förmed.

Kimegy, leül. Vár. Vár. Vár. Vár. Orvos megjön. Leletet néz. Hümmög, csóvál.

- Elég, ha letol, felhúz - nyomkod. Csóvál.

- Ultrahang kell, röntgen, s cété.

- R épület, tudja: Röntgen - pörget nővér.

Fölkel, felölti ruháját. A épület, B épület, D épület, F épület. R - a végén.

- Derékig.

Vetkőzik. Fekszik. Orvos zselét rányom.

- Levegőt vesz, bent tartja.

Levegőt vesz, bent tartja.

- Lélegezhet!

Lélegzik.

Orvos csóvál. Diktál.

- Jelenleg nem látható az.

Asszisztens ír. Aztán natív cété, hasi. Előbb röntgen.

- Öltözzön fel.

Mellkasröntgen.

- Derékig.

Vetkőzik hát, odaállva levegőt vesz, bent tartja.

- Lélegezhet.

Lélegzik.

- Felöltözhet.

Feöltözik.

Cété előtt vár. Vár. Vár. Vár.

- Jöjjön. Melltartót föl, szoknyát meg le.

Lefekszik úgy.

- Levegőt vesz, bent tartja.

Levegőt vesz, bent tartja.

- Lélegezhet.

Lélegzik.

- Levegőt vesz, bent tartja.

Levegőt vesz, bent tartja.

- Lélegezhet.

Lélegzik.

- Felöltözhet.

Felöltözik. Kimegy. Leül, vár. Vár. Vár. Vár.

Sötétedik.

F épület, D épület, B épület, A épület. Sebészet. Ambulancia. Orvos elment. Vár. Vár. Vár. Vár.

Sötét van már. Orvos megjön. Nyomkod, kérdez.  Csóvál. Gépel. Nyomtat. Átad.

Beteg föláll. Köszön, kimegy, kiveszi mind a kalácsot, két kézzel tömi szájába. Metró. Villamos. Táska végig, nehéz napon vállat nyúzott. Lakás végre. Lefeküdhet.

Hallgatja a sötétségben visszahangzó álvaklármát.

Él. Él. Él. ÉL!