A falak szürkék voltak, ócska olajfestékkel mázolva, ami réges rég fényét vesztette már. A doktornő elöl ment, valamit magyarázott, s ahogy a karját mozgatta, lebegett rajta a fehér köpeny. A fal mellett, a folyosón keskeny, fehér műbőrrel fedett ágyak álltak - olyanok, amiken a műtőbe tolják a betegeket. Összegörnyedt alakok felüdtek rajtuk, ruha nélkül. A bőrük vörösesbarna volt, sötét, mint a megszáradt vér. Mind halottak voltak. A látogató csodálkozott, hogyan lehet a halottakat csak úgy kitenni a folyosóra és otthagyni meztelenül, mindenki szeme láttára. A doktornő egy kórterembe vezette, ahol fehér ágyakon ugyanolyan véres, ruhátlan, összekaszabolt emberek feküdtek, mint az imént a folyosón. Mind-mind vöröslött-barnállott a rászáradt vértől. A terem közepén egy férfi feküdt. Az egyik végtagja levágva, mellette hevert az ágyon. Még élt. A látogató megkönnyebbült. A férje volt az.

***

Nem tudta, hogyan került abba a házba, már utólag sem emlékezett vissza rá, talán nem is lényeges, hiszen az álmok - különösen a rosszak - sok mindent összesűrítenek, hogy keményebb ütést adhassanak a léleknek. A gyerekei ott voltak vele, és tudták, hogy valami gonosz, pusztító erő akar behatolni a házba. Miért pont oda? Ki tudja - a nő és a családja már húsz éve elköltözött onnét. A gyerekkorát töltötte ott, abban a házban, amit ugyan sosem szeretett - mégis oda menekült most, a saját gyerekeivel valami láthatatlan, gonosz erő elől.

- Be kell zárni az ajtókat! - kiabálta, s kétségbeesetten szaladgált föl-alá. Meg akarta védeni a gyerekeket. A mahagónira festett bejárati ajtón keresgélt, de a kulcs nem volt a helyén. Szaladt a hátsó kijárathoz, hogy legalább azt bezárja, de onnét is hiányzott a kulcs. Iszonyatos félelem szorongatta a torkát, a gyerekei ott keringtek körülötte kétségbeesetten, mint a lepkék a lámpa körül. S akkor észrevette, hogy valaki előre kinyitotta az ablakokat is. Hogy minden, ami meg tudta volna védeni őket a házukba betörni készülő gonosztól, tárva-nyitva volt, és ők nem tudtak ellene tenni semmit.

És akkor felébredt egy pillanatra, és beléhasított a felismerés, hogy miről is álmodott. Összeborzadt. Nem tudta volna többé még csak elképzelni sem, hogy elvegyék tőle a magzatát.