Miújságíró

Újra élek!!! Újra írok!!! Újra repülök!!!

születésnapodra (F. F-nek)

 

Elkezdtem írni egy verset a hatodik születésnapodra. Persze ahhoz béna voltam, hogy valami normálisat kerekítsek. Érzelegni nem akarok, mert azon csak én bőgök, meg a szentimentális románaolvasók. Régen írtam, tudod, kiestem a rutinból. Elromlott a számítógépem, s most már nemcsak az időhiány akadályoz az írásban. Pedig te ott voltál, amikor nap mint nap nekiültem, szigorú voltam magamhoz, éjszaka nyomkodtam a billentyűket. Ott szuszogtál már olyankor, a másik szobában. Nagyon békés voltál, vigyáztál rám. Hogy bírjam. Tudtad, hogy egyedül vagyok, hát megkíméltél. Ilyen csodás úriemberrel, gáláns lovaggal még addig nem volt dolgom, amíg veled nem találkoztam. Már az is ámulattal töltött el, hogy éjszaka sosem sírtál. Vigyáztál a többiekre is. Mert tudtad, hogy aludniuk kell, másnap korán kelnek. Csodáltalak, és végtelenül hálás voltam neked.

Nagy és komoly dolgok tudója vagy és voltál, már akkor is, amikor még csak belülről püfölted a hasfalam. Belesántultam a születésedbe: a kemény fejeddel mindent széttoltál magad előtt. Faltörő kos: erős, elszánt, kitartó, állhatatos. Csak maradj ilyen.

A szövetségünk hálójában hintázol azóta is, magabiztosan. Tudod, hogy az adósod vagyok, de nem vagy uzsorás. Csak azt veszed el, amire szükséged van. S amit adsz, abból tudok feléd törleszteni.

Tudom, hogy tudod, mégis elmondom, mert nekem fontos talán, hogy leírjam: érted, és nem beléd kapaszkodom. Hogy élhessek neked sokáig.

Na tessék, mehetek zsepiért.

Vallomás

Csak neked írok verset,

Úgyhogy becsüld meg magad, kisapám!