Nagy, fekete szakállt növesztett az utóbbi időben, az egész arcát eltakarta. Csak a szeme látszott. Az most szomorú volt. A homloka felhős. Már ott ült a cukrászdában, amikor a nő belépett.

- Kezicsókolom! - mondta a férfi, és jobbról-balról puszit nyomott az arcára. A nő kicsit megnyugodott, mert

sehogyan sem tudta elképzelni, hogyan fog zajlani az egész. Azért mégsem kért semmit, csak egy pohár vizet. A gyomra, mint egy reszkető öleb, egyre szűkölt a kabátja alatt. Hány éve is találkoztunk, kérdezte a férfi. Öt. Öt és negyed, számolgatta a nő. Hát, hogy van, kérdezte a szakállas, köszönöm, jól, mondta a nő, s csacsogni kezdett, be nem állt a szája. A pult mögül krémes és valami gyümölcsös, zselés szelet bámult rá, a ribizli egyenesen vigyorgott a tetején. Nem bírt volna lenyelni egy falatot sem.

Fura volt az a szakáll ott szemben, az érintése még ott zizegett az arcán. Fura volt a sötét színe, s hogy majdnem mindent betakart, amire a nő emlékezett. Kicsit őszes volt a fül magasságában, de csak pár szál. Épp csak elkezdtek beszlégetni, a cukrászda bezárt, a kulcsot belülről ráfordították. Az alkalmazottak szúrósan néztek a néhány bent rekedt vendégre.

- Sétáljunk! - mondta a nő, s a táskájáért nyúlt, de közben eszébe jutott, hogy a férfi majd fel fogja segíteni a kabátját, és letette. A rosszalló tekintetű, fehér köpenyes cukrásznő kivezette őket a kerthelyiségen keresztül az utcára, és elkezdtek ballagni a Vérmező felé.

- Sok minden történt magával! Férj, gyerekek! Maga nagyon bátor! - jegyezte meg a férfi. A nő felkacagott, hogy ez egy elég finom kifejezés, s neki inkább az a vicc jut az eszébe, amelyikben a ló nekimegy a falnak. Nem vak, hanem bátor. S ezen végre a férfi is nevetett.

- Kár, hogy nem ír - mondta később a nőnek. És akkor már muszáj  volt még többet nevetni, még hangosabban kacagni. Mintha cserbenhagyásos gázolást követett volna el saját magán. Persze azonnal megmagyarázta, miért nem ír. Maga is tudta, hogy hülyeségeket hord össze.

Irodalomról is beszélgettek, s a nő szégyellte magát megint. Nem ír, nem olvas, nem beszél. Jó lehet egy ilyen szakáll, gondolta, sok minden nem látszik át rajta.

A Moszkván még ácsorogtak egy kicsit, aztán jött a villamos, és mindketten visszazökkentek a valóságba.