Beállította maga mellé a babakocsit, hogy a gyerek láthassa az arcát és - gondosan felhúzva a hasáról a szoknyáját - fölfeküdt a vizsgálóasztalra. Épp szemben volt a falra szerelt képernyővel.

- Utolsó menstruáció ideje? - kérdezte a doktornő.

- Augusztus nyolc.

- Jól érzi magát?

- A gyomrom nagyon sokat fáj - helyezkedett, s a nyakát nyújtogatta, hogy jobban lássa a képernyőt. Ott volt a kicsi buksi feje, a formás kezecskék, a lábak: egy egész kis ember hurkába görbülve. Nehéz volt még mosolyognia rá, hiszen bele fog pusztulni, ha ez a gyerek megszületik. A legkisebb, aki ott nézelődött a babakocsiban, csak egyéves múlt, s ott volt a másik három. Gondolt persze a műtétre is: azt mondták, kétszer kell elmenni valami tanácsadásra az orvosi lelettel, de nem tudta fölemelni a telefont. Majd holnap - gondolta a kagylót bámulva. Aztán újabb és újabb holnapok következtek, s lassan kifutott az időből.

A férje nem kérdezősködött, pedig a nő nagyon várta, hogy kérdez majd. Nem szóltak. Estéről estére csöndesen, szomorúan ölelték egymást. A nő azért megemlítette néha. Halkan, mikor már a gyerekek is aludtak, suttogta a férje fülébe, hogy már a nevét is kitalálta. A férfi hallgatott. Vagy ha nem, hát azt mondta síri hangon: nem fogjuk bírni, belepusztulunk. De ez a kis nő makacs volt és olyan optimista, mint egy őrült. Azt is tudta, hogy fiú lesz. Hogy lesz egy édes, szőke kicsi fiúcska, akit majd az apja tanít meg biciklizni, s aki majd göndören kacag a napfénybe. Amikor erre gondolt, nagyot sóhajtott, s az egész belseje: torka, gyomra, szíve összeszorult. Hogyne szorult volna: már a babaruhákat is elajándékozta. Negyvenkét éves volt.

- Főorvos asszony is megnézi? - szólt át a másik szobába a szonográfus. Egy ősz hajú, molett asszonyság tipegett oda, s a szemüvege fölött a monitort fürkészte.

- Nincs szívhang - a kis nő az ágyon felkapta a fejét.

- Ez mit jelent?

- Nem él. Anyuka, keresse meg a docens urat a lelettel - már nyomtatta is - és beszéljék meg, mikor lesz a műtét.

A nő nyikkant egyet, aztán feltápászkodott a vizsgálóasztalról, letörölte a hasáról a zselés trutymót, visszavette a fülkében a harisnyáját-cipőjét, feladta a kicsire a kabátot-sapkát, elköszönt és kitolta a babakocsit a rendelőből.