Miújságíró

Újra élek!!! Újra írok!!! Újra repülök!!!

függöny

A tested ilyenkor még ismer sok mindent, amit már nem is észlel. Mész lefelé a lépcsőn, s tudja, melyik lépcsőfok nyikorog. A füled már előre hallja a hangot, kicsit össze is húzódik a dobhártyád, mert nem szereti. Az ujjaid is ismerik a fal tapintását, ahogy végigsúrolják az egyenetlen vakolaton, a vállad magasságában, a sebtében elkent festéket, s minden lemenetel újabb láthatatlan csíkokat húz a fényesedő falon. Márpedig te reggel és este is lemész, s ha otthon vagy, délután is, többször. Ágyat húzol, leviszed a szennyest, leszaladsz a lázmérőért, vagy egyszerűen csak a kislányod babájáért, ami nélkül nem tud elaludni. Ez a tested.

Arra is emlékszik, amikor évekkel ezelőtt a hosszú, kényelmes fürdőkádban töltött sok-sok időt. Forró vízbe merült, a kezed elhúzta a függönyt, hogy aki belép a fürdőbe, ne lásson. S akkor megindult a csípős, meleg, sós könnyszalag lefelé. Mint a mozgójárda a reptéren. Lassan, komótosan, szélesen. A tested csak ennyit érzett. A meleget, a sót, hogy csípi az arcod bőrét. A rekeszizmodat, ahogy meg-megrándult. A homlokod mögött a nyomást, amivel a hangos zokogást igyekszel visszafojtani. Hogy a gyerekek ne hallják. Pedig tudod, hogy tudják, hogy sírsz.

Most, amikor elindulsz lefelé a lépcsőn, s a felső lépcsőfoknál három-négy ujjbeggyel megérinted a falat, ez a sok-sok évvel ezelőtti emlék ötlik fel a testedben. Éppen csak megérinted, az ujjaid már küldik is a drótot az agyadba, abba a zsibbadt, zsíros göröngybe a fejedben, hogy vigyázz! Nyomorultabb lettél, mint valaha sejtetted volna, hisz ugyanoda lyukadtál ki. Csak a függöny lett más színű a kád fölött.

sötétség

 

 

Érdekesen törik a törhetetlen tányér: ha az ember odavágja hatalmas erővel az asztal széléhez és nem jut semmire, akkor - elkeseredésének összes erejével - a padlóra csapva apró, mindent elborító szilánkokra szakad-robban széjjel.

A szilánkok - ahelyet, hogy ösvénnyé állnának össze - beterítik a padlót, befurakodnak a szőnyeg, a kanapé, a komód alá, de még a játéktartó kosárba is pattan egy-kettő. S a szélük éles.

Még a legalaposabb takarítás mellett is előfordul, hogy napokkal, sőt, hetekkel, hónapokkal később is belebotlik az ember valahol egy-egy apró, fehér, lepattant darabba. S csodálkozik, hogy milyen élénkpiros a vére. Pedig lehetne akár fekete is, amilyen öregnek és sötétnek érzi magát egy tányértörés után.