Már nem üvöltött, nem csapkodott. Nem vergődött és nem is kapálózott. Csak fölkelt reggel, lement a konyhába, fogta a mosogatószivacsot, megvárta, amíg a bojlerből odaér a meleg víz, mosogatószert csöppentett a szivacsra és némán hozzálátott a munkához. Aprólékosan áttörölgette a pultot, minden félretolt, megemelt. A szennyes edényeket, evőeszközöket egyenként berakosgatta a mosogatógépbe. Épp tele lett. Bekapcsolta, elindult a zümmögés. Ami nem fért be, vagy sikálni kellett, kézzel mosogatta el. Lefújta a szemetes tetejét tisztítószerrel, azt is gondosan áttörölgette. A zellert megpucolta, felkockázta, pucolt hozzá krumplit is, s a megdinsztelt hagymával feltette főni. Aztán a húst vette sorra, a tálban fénylő, rózsaszín csirkemellet, amit már az este kivett a fagyasztóból, hogy olvadjon reggelig. Kicsit vacillált, hogyan készítse el, aztán egy részét felkockázta, a másikat szép szeletekre vágta, s a szeletekbe zsebet szúrt, amibe sajtos tölteléket nyomkodott. Reszelt sajt, egy kanál liszt, meg egy tojás, ami összefogja. Megsózta, s amíg a kockázott húsból a ragut készítette, félretette. A raguhoz hagymát pirított, konzervbabot, kukoricát, paradicsomot bontott, mexikói fűszert tett bele, két nagy gerezd reszelt fokhagymát, sót. Rátette a fedőt, aztán nekiállt bepanírozni a félretett húst. Összeturmixolta a levest tejföllel, megkóstolta. Kicsit még utána kellett sóznia. Elmosta a tálakat, a vágódeszkát, százötvenedszer is leöblítette, megtörölte a kezét, s kivette a kenyértésztát a dagasztóból. Bekapcsolta a sütőt, hogy melegedjen. A tésztát megformázta, s betette a kacsasütőbe, mert abban jó vastag és ropogós lett a héja. Amíg kelt, kisütötte a rántott húst, megfőzte a rizst, aztán összekeverte egy doboz konzervkukoricával. Előkészítette a salátának valót. A ragut betöltötte a tortillalapokba, táskává hajtogatta, s szépen egymás mellé sorakoztatta őket az olívaolajjal kikent tepsiben. Megkereste a hűtőszekrény alsó fiókjában a cheddart, s az apró lyukú reszelővel jó sokat reszelt a tetejére. Elmosta a reszelőt. A tepsit betolta a sütőbe, aztán elment a fürdőszobába, levette a fokhagymaszagú hálóingét s végre felöltözött. Szólt a gyerekeknek, hogy lehet teríteni. Kivette a tortillát a sütőből, s betette a kenyeret. Kivitte a levest az asztalra, s mindenkinek szedett belőle. A kisfia csúnyán nézett, nem akarta megenni a zellerkrémlevest. Csak három kanállal, mondta az asszony, s egyenként adagolta a gyerek fintorgó szájába. A kislány vígan kanalazta, neki ízlett. Aztán talált egy kis darab zellert, amit a turmixgép egészben hagyott, s odaadta az anyjának. Nem szeretem a zellert, mondta, s mindnyájan nevettek ezen. Visszavitte a levest a konyhába, kihozta a tepsit, a rántott húst s a rizst. A mexikóihoz még odarakta a tejfölt, a salsát és a jalapenot is. A levesestányérokat összeszedte, bepakolta a mosogatógépbe. Evett egy darab húst, salátával, aztán leszedte az asztalt, s a szennyes edényt bepakolta a mosogatógépbe. Csörgött az óra. Kivette a kenyeret a sütőből, meglocsolta vízzel, s hallgatta a héj vidám pattogását. Amikor mindenki elment az asztaltól, leült. Az ölébe vette a laptopot, megnézte a leveleit, válaszolt, olvasgatott, recepteket böngészett. A lábát feltette a kanapé karfájára, mert sajgott. A férje kifelé tartott a konyhából, mindkét kezében egy csésze kávéval, amit rendszerint ő készített el reggel, s hétvégén ebéd után is.

- Mindig csak az internet - mondta a nőnek, aztán a kezébe nyomta a kávét, s a saját bögréjével visszacammogott a laptopjához.