A gyerek még mindig ruhában volt, az ágy tetején ugrált, a haja szétbomolva röpködött a levegőben, a szája körül még ott barnállott a kakaó, mert vacsorára kakaós spagettit kért.

- Még nincs rajtad pizsama? - kérdezte a nő, amikor a mosogatást végre befejezte és belépett a gyerekszobába. Kinézett a nappali felé, a férfi a kanapén ült, a tévé előtt. A nő azt a szokásos facsarást érezte a mellkasában, amit mostanában naponta. Fájt, rohadtul, iszonyatosan, alattomosan és kitartóan. Miért is csinálna mást? Hogy is mondta a terapeuta? Tudná adni, amire szükségem van, de nem adja. És ez fáj.

- Fogat se mostál? Már ötször szóltam, hogy mosd meg! - fakadt ki. A copfos felhúzódott a sarokba, lába a párnán, és dacolt.

- De mostam! Nézd! - és az anyja arcába hajolva belelehelt, hogy a fogkrém szagát érezni lehessen. Tényleg, gondolta a nő, de azért kituszkolta a kislányt a fürdőszobába és lemosta az arcát.

- Te mit csinálsz itt? Megmostad már a fogad? - kérdezte a másik gyerektől, aki egy madzagon próbált valami rákötözött izét pörgetni.

- Kísérletezek - mondta a gyerek és esze ágában sem volt a fogkeféért nyúlni. A nő akkor már az ájulás szélén volt, és még előtte a meseolvasás, fektetés, vizet hozni be éjszakára, betakarni, bebugyolálni a hálózsákba, de csak amikor már elaludt, különben leveszi és kint lesz a dereka egész éjszakára. A karfiol alatt le kell kapcsolni a tűzhelyet, és a darált húst megpirítani. Hol lehet a köles? Jaj, arra már nem lesz energiája. A szeme égett, a feje zúgott és ez a gyerek még mindig itt ugrál és egy órája szarakodik a fogmosással.

- Majd kísérletezek én mindjárt - mordult föl a nő. - Kilógatlak az ablakon és megnézem, milyen lesz fejjel lefelé.

Mindig ilyen borzasztó dolgokat mondott, amikor már nem bírta, mert ezek ketten lerágták az összes húst a csontjáról: agyoncsapja, kiteszi a kutya mellé, megráncigálja a fülét, éppen mi jutott eszébe. De a gyerekek tudták, hogy ez csak handabanda, és legföljebb a fenekükre csap, amikor már nem bírja. A borzas kísérletező sietve nekilátott a fogmosásnak, berregett az elemes fogkefe. Spuri a szobába, várták a mesét.

- Nem mondod, hogy a tornapólóra ráhúztad a pizsamádat? - fakadt ki a nő, amikor meglátta a kilógó fehér szegélyt. Lerángatta mind a két pólót: az ő gyereke öltözzön föl tisztességesen. A kisfiú szó nélkül nekilátott, hogy kibogozza a ruhákat.

- Egyet mesélek mindkettőtöknek és azt én választom. Ha egyszer is beleszóltok vagy zörögtök közben, abban a pillanatban becsukom a könyvet és kimegyek - a két gyerek nem szólt, várták a mesét. Mintha az életük függne tőle. S az anya mesélt, mesélt, olvasta, hangsúlyozta. Először a kislány vackolta be magát mellé, s hajtotta a fejét a vállára, aztán a kisfiú tette egyre közelebb a lábát, s csúszott egészen a fotelig a padlón. Épp csak annyira, hogy az anyja elérje és meg tudja simogatni a borzas buksiját.