Miújságíró

Újra élek!!! Újra írok!!! Újra repülök!!!

dorong

 

 

 

 

 

 

 

Már az első, alig észlelhető jelekre gyanút fogott. Amikor megemelte a bevásárlószatyrot, furcsa, rossz érzés állt az alhasába. Mintha a tömör súly nem a karját, hanem a hasát húzná. Ilyet akkor érzett először, amikor az első gyerekét várta. S amikor végül megjelent a két csík a teszten, forró boldogság öntötte el. El is újságolta rögtön a férjének, alighogy a gyerekek elaludtak este. A férfi összeráncolta a homlokát, s a szeme összeszűkült. A nő jól ismerte ezt a tekintetet, semmi jót nem jelentett.

- Nem akarok ebben a házasságban megöregedni. Nekem a család olyan, mint egy alagút. Randizgatni akarok még.

Dannngggg..... Egy dorongütésnek ezekkel a mondatokkal szemben meglett volna az az előnye, hogy utána már nem érez semmit. A nő sajnálta, hogy neki nem dorongütés jutott. De mint egy ostoba kutya, akit mindig visszarúgnak a küszöbről, heteken át újra és újra nekifutott. Hátha. Beszélt. Kérdezett. Érvelt. Cirógatott. Ölelt. Várt. Sírni csak napközben sírt, amikor senki sem volt otthon.

- Tudod, hogy ellenzem az abortuszt. Döntsd el, hogy megtartod-e -- Dannnggg..... becsapódott a következő. A nő hátratántorodott, pedig röhögnie kellett volna, belenyúlni kifeszített hüvelykkel a pasas szemébe, rátérdelni a hasára, ordítani, hogy te ócska szemétláda, hogy lehetsz ennyire gyáva. Vagy egyszerűen csak köpni, okádni bele az álszent, sima arcba. De ő még erre sem volt képes. Vinnyogva bemenekült a fürdőszobába, amikor csak tehette, s ott harapta az öklét, mert a gyerekek már gyanút fogtak, hogy itt valami nem stimmel.

- Anyucinak kisbabája lesz - Dannnggg..... A nő éppen a konyhában pakolt, amikor meghallotta a férfi hangját. Azt beszélték, hogy együtt mondják meg a gyerekeknek, amikor letelik az első tizenkét hét, s a baba biztosan megmarad. Mert a nőnek eszébe se jutott az abortusz. A kisebbik ujjongott, a nagy is elmosolyodott, talán illendőségből. Fel se tűnt nekik az egyes szám. A nő ettől kezdve minden nap órákat töltött a fürdőkádban. Bőgött, s közben simogatta a pocakját, becézgette a kicsit. Tizenkét hetesen már érezte, ahogy a magzat odakúszik a keze alá. Épp, ahol a tenyere volt.

A pszichológust egy barátnője ajánlotta, s bár nem volt sok pénzük, megbeszélték, hogy belevágnak. A férfi ment először, hogy elmondja, válságban vannak. Könnyebben mozgott. A nő a gyerekeket rendezte, nem volt kire bízni őket. Aztán várt. Várt a sorára. Hogy majd ő is mehessen, bár együtt lett volna a legjobb, hisz úgy is tervezték.

- Én is szeretnék menni - mondta a férjének, sűrű vágyakozással. Megkérdezem, mikor mehetsz, mondta amaz. Közben a padlóra nézett. A nő várt, gondolta, még egy-két hétig kibírja, ha már eddig sikerült. S a következő alkalom után megkapta a választ. Ne menjen. Dannnggg.....

***

- Most tartok ott, hogy megpróbálnám újra veled - mondta a férfi, mikor a gyerek, akinek a születését sem látta, már kétéves volt. - Érdekes lettél.

A nő szíve megdobbant. Már-már a tenyerében érezte a dorongot, képzeletben hatalmasat lendített a hosszúkás, védtelen koponyára irányozva az ütést, az egyetlent, amibe tizenöt év minden keservét beleadva végső diadalt arat a férfi fölött. Aztán elengedte, s csak annyit mondott:

- Nem.

Másfél éve túl volt az egészen.

séta

 

Éppen az aprósüteményeken gondolkodott, amikor a férfi leült mellé a kanapéra.

- Elmehetnénk sétálni - mondta.

- Menjetek - felelt a nő, s nem nézett rá. A ballagáson törte a fejét, hogy mit ad enni tizenöt embernek pénteken.

- Szeretném, ha te is jönnél - így a férfi, de a nő megrázta a fejét. Nem akart. Ezer dolga volt, de már nem volt kedve magyarázkodni. Az ég beborult, pedig milyen szépen sütött a nap még délelőtt, amikor ő a halom ruhát vasalta, három mosásnyit biztosan. Azután ebédelni kellett, lefektetni a kicsit, mert csak neki aludt el, az apjával mindig ordított, abból csak ritkán lett alvás. Különben a kalácstészta már cipókba gömbölyítve pihent a gyúródeszkán, csak sodorni, s fonni kellett.

- Nem akarok - mondta a nő. A férfi kezdett ingerültté válni.

- Gyerekek, beszéljétek rá anyátokat, hogy jöjjön el velünk sétálni! - A két kisgyerek épp mesét nézett, egyikük se moccant. A férfi fölkapta a távirányítót, s kikapcsolta a tévét.

- Gyere velem - nézett az asszonyra.

- Nem megyek.

- Anyátok lusta - mondta a férfi, s az ölébe ültette a kisebbik gyereket.

- Elviszlek téged.

A kicsi erre ordítani kezdett, hogy nem, nem akarok, és csak üvöltött hangosan és fülsiketítőn.

- Ne üvölts már - emelte föl a hangját a férfi - nem elég, hogy anyádat el kell viselnem, még téged is? - Az asszony rögtön kontrázott: - Nem vagy köteles engem elviselni! - s belül sírni kezdett.

- Nem hát - dühöngött a férfi, s ráadta a cipőt a kapálózó, üvöltő gyerekre.

- Ha nem hagyod abba, akkor viszlek aludni - emelte föl az apró kis testet, s bevitte a szobába, épp abba, amelyikben az az imént még aludt. Az ágyra tette, s csak úgy sebtében rádobta a plédet. A kicsi tombolt. - Anyát akarom, anyát, anyát - ordította, szinte levegővétel nélkül.

- Ne akard már az anyádat! - kiáltott a férfi tehetetlenül, s rácsukta az ajtót. Az asszony akkor felállt, odament és beszólt:

- Fejezd be az ordítást, igazán rád fér egy kis levegőzés. Gyere ide!

A gyerek maszatos arccal, hüppögve lemászott az ágyról, s az anyja nyakába csimpaszkodott. Az asszony szorosan megölelte, belecsókolt a nyakába - Édesem - suttogta, mert nem akarta, hogy a férfi meghallja.

- A bicajod ott van a csomagtartóban - mondta. - Kivegyük?

A pöttöm bólintott, s tétova lépést tett az ajtó felé. A nagyobbik, aki nem ellenkezett, már kint várt felöltözve. A férfi elővette a kicsinek a futóbiciklit, a nagynak a kezébe nyomta a focilabdát, s elindultak.

Az asszony gyomrát elengedte a görcs, hatalmasat sóhajtott, amint becsukódott az ajtó. A hirtelen rászakadó ajándékcsöndben lubickolt néhány pillanatig, majd visszabotorkált a nappaliba. Körbenézett. Gondolkodot egy kicsit, aztán rendbe rakta és felmosta a teraszt, ahová a kutya egy csomó sarat felhordott, elültette a fuksziapalántákat, amiket már vagy három hete megvett, meglocsolta a virágokat, leszedte a kötélről a száraz ruhát, kisütötte a kalácsot, lehúzta az ágyneműt, s bepakolta a mosógépbe, végül begyúrt egy adag omlós tésztát. Az aprósüteményhez.