Anya, anya, fogjál! kiabált a gyerek és két kézzel szorította a nő karját. Nyugi, mondta a nő, itt vagyok, nem megyek el, csak elengedlek. De fogjál, kiabált a gyerek és még jobban kapaszkodott. Forogjunk! A nő megadta magát és elkezdett forogni a vízben. Berregett is hozzá, min egy hajó. A gyerek nevetett, sikongatott, boldogra kerekedett az arca. De azért szorította a nőt. Ne félj, megtart az úszógumi, így az anyja, de a kicsinek mondhatott akármit, kitartóan csimpaszkodott belé. A nő nézte a vizet, ami még mindig ugyanolyan barnászöld volt, mint harminc éve, s a felkavart iszaptól öt centire sem lehetett látni benne. Ismerős volt a bőrének a hűvös ölelés. Azok a nyarak jutottak eszébe, amikor a kék biciklit épp csak odalökte a strand tetejénél a betonkorláthoz és máris szaladt a partra. Néha még törölközőt sem vitt, ledobta a ruháját, lerúgta a szandált és pillanatok alatt a vízben volt. Beúszott a cölöpökig, a bóján túlra, ahol már iszonyú mély volt, s csak kevesek merészkedtek odáig. Nagy levegővel le tudott úszni az aljára. Ott sokkal hidegebb és félelmetesebb volt a víz, mint a barátságos felszínen, s bizonyítékul, hogy lent járt, iszapot markolt. Mire fölért, elolvadt az iszap, aprócska fekete csík maradt csupán a tenyerében, a középső ránc mentén. Később, amikor elfáradt, a hátán fekve lebegett, a fülében tompán zúgott a Duna, lehalkította a strandolók zaját, s ő nézte az égre feszülő, tornyos, éles karimájú, habos felhőket. Néha megmozdította a lábát, tempózott egyet-kettőt, hogy a felszínen maradjon. Fülében a zúgó Dunával körbeszaglászta a magány. Enyém vagy, mondta a víz hangján, belőlem jöttél, melengetlek, ölellek, elnyellek, megtartalak, beveszlek, kidoblak, össezkoccantom a fogadat, a törölköződ, a ruhád, a biciklid a parton, nincs, amibe kapaszkodjál.

A gyerek testén remegés futott át. Megfázol, mondta a nő és elindult kifelé. Nyaka körül a két barnára sült kar, fülében a sikkantó lehellet, arcában a nedvesen kunkorodó, vékonyka tincsek. Magához ölelte még szorosabban, hogy az úszógumi nyiszorgott bele, s kivitte a partra.