Nem akarta hallani a dübörgést. Vagy inkább azt akarta hinni, hogy nem onnan jön. Várt. Fülelt. Hiszen már aludniuk kéne, elfáradtak egész nap. Vagy talán játszanak megint? Akkor majd abbahagyják. A nő maga is fáradt volt, nem is emlékezett már, mikor aludta ki magát utoljára. Reménykedett hát, hogy amit hall, nem az, amit hall. Egy idő után azért elindult lefelé a lépcsőn. A közepénél már nyöszörgést hallott. A gyerek az arcát a párnába fúrva zokogott, a lába rugdalózott a kíntól, az dörömbölt a szekrényen. A másik, a kisebb, hüvelykujjával a szájában, csöndesen aludt.

- Félek! - nyögte a gyerek, s szégyenkezve, takonyban-könnyben úszó arcát fölemelve pislogott az anyjára.

- Hozok egy zsepit - mondta a nő, s elindult a szobából kifelé.

- Ne menj ki, félek! - ordított a gyerek most már fékevesztetten.

- Zsebkendőt hozok, nem megyek ki - mondta a nő. A gyerek megértette, s kicsit megnyugodott. Az anyja behozott egy tízes csomagot, aztán bevackolta magát a borzas üstökű, lángoló arcú fiúcska mellé.

- Gyere, fújd ki az orrodat! - a zsebkendőt széthajtotta, s odatartotta, mint az ovisoknak. A gyerek fújta, erőtlenül.

- Mérgesen fújd! - mondta az anyja, s a gyerek erőteljesebben kezdett trombitálni.

- Ez az! - szólt az asszony, s félretette az átnedvesedett zsebkendőt. A gyerek fejét simogatta, s érezte, hogy az arca a halántékán csatakos a sírástól.

- Mitől félsz? - kérdezte végre.

- Mindentől - így a gyerek.

- Mondd el! - szólt az asszony, s a mellére vonta a gyerek fejét. Az meglendítette a karját, s mint a zsákmányt, ragadta meg az anyját. Belecsimpaszkodott, hogy az asszony mozdulni sem tudott. De nem is akart. Cirógatta az állához simuló üstököt, csitította, nehogy a másikat fölébressze. Egy darabig hiába, mert a kisfiú zaklatott volt: beszélt-beszélt hangosan, szaggatottan, aztán halkulni kezdett és a végén megelégedett a suttogással. S a nő elszégyellte magát. Mert nem akarta meghallani rögtön az elején, pedig tudta. Egy órával később, amikor aludni ment, óvatosan betakarta az alvó kisfiút, s egy csókot nyomott a békésen szuszogó, kedves kis arcra.