csüccs, megint - még mindig - bánya mélyén?

nem, onnan már felhoztak, szutykos rongyba csavarva, zsebbe gyömöszölve

szorosan eltakarva idegen szemek elől

kabát mélyén, belső rejtekben lapultál

hazáig zötyögtél, aztán kitekert a rongyból, nézett,

nézegetett sokáig

kezében tartva súlyodat becsülte

sötét szeme elnyelte fényed

s szemöldök ráncából rosszul ítélted áradat

szavaid áradata vétek volt (minek, kinek bizonygattad, te drága drágakő, hogy érsz, nem annyit, de milliószor nagyobb ár hulláma sem érne fel hozzád?)

neki nem, olaj tüzére, erő markának, mellyel oly szorosan tart,

távol minden tükörtől

s te nem látod, nem láthatod szépséged teljes ragyogását sosem

sötét zsebbe zsugorin visszacsúsztatva lapulsz

boldog öröm árad szét tagjaidban

mikor néhanap, ha úri kedve tartja

elővesz, s kedvtelve nézeget

 

hogy szabadulhatnál? akarsz-e mondd, ragyogni teljes valóddal?

akarat elégtelen, félelem fénytelen magánytól, megnyugvás piszkos rongy hazug rejtekében

nagyobb, mint hit önmagadban???

 

tudod, s mégsem téped ki magad kemény karmai közül

ez karmád? választottad, van menekülésed, egérút kezdő gyémántok számára?

hát mivé lettél, te gyémánt, hogy szénné égeted magad?