hogy aztán mit kezd ki-ki a hirtelen rázúduló gyönyörűséggel?

ha teheti, sosem fejezi be

hiszi, nem hiszi, gondolván újra meg újra felidézi, hogy is volt, hogy is lehetett volna, s hogy lesz ezután?

 

jó megízlelni a tökéletes harmóniát az elérhetetlenség, birtokolhatatlanság teljes tudatában? igen, nekem, a maszatos arcú, maszatos harcú, kócos, végeláthatatlanul makrancos, csökönyös, konok, fekete kisegérnek már az sem kell, hogy birtokoljon

lepottyanó sajtmorzsák reményében remegve bámészkodik fölfelé, s vár, hogy kis egéréletében a csoda, melyet röpke órákra birtokolni hozott sorsa, hátha megesik még egyszer

 

kishitű, kis hithű egérke, nagymacska-szelídítő bátorsággal, egy szál egyedül harcol, s remél